A műszaki diagnosztika megelőző „mellékhatásáról” és a gondos diagnosztáról

Azokban az üzemekben, ahol sok gép található, megfelelő megelőző műszaki diagnosztikával segíthetjük a profit elérését. A műszaki diagnosztika már mindenki számára jól ismert kifejezés –, legalábbis mi azon munkálkodunk, hogy ismerős legyen –, de a „megelőző” kifejezéssel kiegészítve máris látszik, miként hoz profitot. A megelőzés azt jelenti, hogy a hiba előjelének észlelése és a nagy hiba bekövetkezte közötti időben meg lehet rendelni az alkatrészeket, leszervezni a dolgozókat, és ami nagyon fontos, be lehet előre ütemezni a termeléskiesést úgy, hogy az a legkevésbé zavarja a termelést. Mindennek a legnagyobb gazdasági eredménye az, hogy lecsökken a javításra szükséges leállás.

Egy másik fontos szempont az elvégezett munka jó minősége. A gondos munkához átfogó diagnosztikai programra van szükség, komoly ütemezéssel és elkötelezett dolgozókkal. Ez nem olyan munka, hogy akkor csináljuk, ha nem akad más dolgunk! Továbbá az adatok elemzésére és utánkövetésére is időt kell szánni és ütemezni, legalább annyit, amennyit az adatgyűjtésre. Valóban igaz a mondás: jó munkához idő kell!

Lássuk most, hogy mi a különbség az esetleges és a gondos diagnoszta között!

Kevésbégondos diagnoszta

Ön, a gondos diagnoszta

A nem kifejezetten gondos diagnoszta nem tudja, hogyan viselkedne a gép jó állapotában. Csak a gépkezelők „zuhanyhíradójára” hagyatkozhat az ilyesmi kérdésekben: mikor kezdett el a gép zörögni? Mi mást tapasztaltak akkor? Megváltozott a folyamat? Mi egyebet csinált a berendezés? Szerencsének tekinthető, ha a válaszok egyáltalán tartalmaznak bármiféle használható információt. De lehet, hogy ilyesmi választ kap: -„Pénteken még minden rendben volt, de ma reggel ez fogadott”. Még ennél is rosszabb, ha az a válasz, hogy: -„Gőzöm sincs, nem szoktuk ezt a gépet nézegetni”.

A gondos diagnosztának számos adat áll rendelkezésére arról, hogy milyen paraméterekkel bír a jól működő gép. Több hónapra tud visszatekinteni, és így észre tudja venni, mikor kezdődött az állapotromlás, milyen egyéb tényezőkkel függ össze és milyen gyorsan zajlott le. Nagyon is valószínű, hogy az adatok alapján Ön sokkal korábban veszi észre a problémát, mint azt valaki a gép mellett állva észrevenné, így jóval több ideje marad a megfelelő időben történő karbantartás megtervezésére.

A nem kifejezetten gondos diagnoszta csak egyszer mér rezgést, és ezzel az adattal kellene valamit kezdenie. De mi van akkor, ha rezgések kivezetésének az útja a csapágytól (vagy más forrástól) az érzékelőig a gépen sokkal jobb vagy sokkal rosszabb, mint az várható? Az így, egyedileg mért érték félrevezethet.

A gondos diagnosztánk rendszeresen mér rezgést, és jól tudja, hogy az adatok pontosan mutatják a gép viselkedését, mivel jól ismeri a gépet, ugyanazon technikával mér minden alkalommal, és azt is tudja, hogy a mérőműszer rendesen kezelt és kalibrált. Továbbá abban is biztos lehet, hogy minden alkalommal azonos mérési ponton végzi a mérést. (Talán még ugyanazon a ponton is állt ugyanolyan testhelyzetben…) Lehet, hogy tapintószondás érzékelőt használ, és egy kis lyukat kell fúrnia minden mérési pontnál, vagy esetleg gyorscsatlakozót kialakítania. Bármilyen módszert is követ, Ön biztos lehet benne, hogy ugyanazon, jól bevált körülmények között végzi a mérést. Mindezt az is bizonyítja, hogy ugyanazt a feladatot mindig ugyanúgy hajtja végre, mivel a leolvasott értékekben való változás a körülményekben való változást is jelezhet, és ezt el szeretnékerülni. Igazából nem is maga a leolvasott érték számít, hanem a korábbi értékekhez képest bekövetkezett változás. Ön arra figyel oda nagyon, ha az érték megváltozik, és ilyenkor ennek okát kutatja.

A nem kifejezetten gondos diagnoszta a mért rezgési értékeket csak az irodalmi adatokkal képes összehasonlítani, mert más adat nem áll rendelkezésére. Az irodalmi standard adatok éppenséggel hasznosak, és a semminél sokkal jobbak, de gondoljuk csak végig: ezek sok száz gép rezgési adatainak átlagolásából születtek, amelyek különböző alapokon állnak, különböző módokon installálták azokat. Az ilyen módszer azt jelenti, hogy a „megengedhető” értéktartomány elég széles.

A gondos diagnoszta ugyan kitűz egy elméleti riasztási szintet: pl. azt mondja, hogy 7,6 mm/s értéket már gyanúsnak tart. Ám ha Ön tudja, hogy ez a gép 3,8 mm/s értéken ment az utóbbi egy évben, és most ez az érték megugrott 6,35 mm/s-re, akkor már a 6,35 mm/s miatt is aggódni kezd, még akkor is, ha ez az irodalmilag megengedett érték alatt maradt. Ekkor Ön fütyülhet az irodalmi standardra, és azzal az értékkel dolgozik, amelyet személyesen megtapasztalt. Az irodalmi adatokat akkor érdemes használni, ha nincsenek saját adataink. De amint elkezdtük dokumentálni ENNEK A BIZONYOS gépnek az adatait ITT és EZEN a gépalapon, az Ön saját adatai sokkal hasznosabbak lesznek, mint az irodalmiak.Ha Ön nem meri magát rábízni a saját adataira, akkor javítson a mérési folyamaton.

A nem kifejezetten gondos diagnosztának gyakran le kell szűkítenie a megengedhető értéket az adott területen meglevő nagy személyes tapasztalata alapján.

A gondos diagnoszta építhet a statisztikai riasztási szintekre, hogy a kivételeket jobban felismerje. Ez segíti a statisztika megértését, de alapvetően a módszer az, hogy a hónapok, évek alatt mért értékek változásait veszi figyelembe. MINDENKÉPPEN LEGYEN BIZTOS ABBAN, HOGY AZ ADATOK VÁLTOZÁSA NEM AZ ADATGYŰJTÉSBEN TÖRTÉNT VÁLTOZÁSNAK TUDHATÓ BE, és rendszeresen foglalkozzon a gép történeti adataival. Ha a leolvasott értékek időről időre kisséváltoznak, mivel a folyamat változik, akkor csak a nagyobb változás esetén kell rá figyelmet fordítania. Ha a leolvasott érték hosszabb időn keresztül változatlan, akkor viszont már egy egészen apró változást is abnormálisnak kell tekintenünk. Ily módon, ha pl. egy 3,8 mm/sec értéknél riasztást lát, sok ideje marad a reagálásra, mielőtt az érték elérnéaz irodalmi riasztási szintet. Ugyanis egy állandóan alacsonynak mért érték esetén nagy az esély, hogy a berendezés meghibásodik még a 7,6 mm/sec elérése előtt, így ne totojázzon!

A nem kifejezetten gondos diagnoszta a mérési jegyzőkönyvet az aznap mért értékek alapján készíti. Mi mást is tehetne?A jelentést át kellene nézni, amikor az adott gép legközelebb meghibásodik. De vajon ezt teszik? Sokkal valószínűbb, hogy a jelentés ott marad a polcon porfogónak.

Gondos diagnosztánk minden egyes gépről történeti adatokat vezet: milyen eltérések történtek, milyen döntéseket hoztak, miket tapasztaltak javítás közben.Az eredményeket összeveti a folyamat változásaival, az egyforma gépeken mért értékeket összehasonlítja egymással, esetleg a környezeti körülményekkel, illetve bármivel, ami különbséget okozhat. Az információt rendezett formában megosztja az egész üzemmel, így az üzem általános ismereti szintje növekszik, nem csak a saját személyes tudása. Habár nagy a kísértés, hogy mindentudásunk miatt nélkülözhetetlen emberréváljunk, mégis a teammunkás az, akit elismernek és díjaznak. MINDEN ALKALOMMAL kovácsoljon előnyt az információból! Ha jól csinálja, egyre könnyebb és könnyebb lesz a megoldás!

Mindig tartsuk észben: a munka nem ér véget az adatok gyűjtésével. Még az adatok elemzésével sem! Az egésznek az a lényege, hogy értelmes, megindokolható döntéseket hozzunk a gépekkel kapcsolatban, azt végrehajtsuk, majd kövessük nyomon. Egy ilyenfajta döntés sokszor kemény dió lehet, előfordulhat az is, hogy külső szakembert kell bevonni, mert a probléma olyan nehéz, szokatlan vagy nagyon drágának tűnik. Ha ez a helyzet, akkor olyan tanácsadót válasszon, akinek jó referenciái vannak, és aki önnek pluszt képes nyújtani, nem pusztán duplikálja az Ön által mért értékeket.

Legyen jó gazdája a gépeinek, törődjön velük, és azok meghálálják a gondoskodást!



Hívja bátran gondos diagnosztáinkat, akik az Ön üzemében felülvizsgálják a berendezéseket és javaslatot tesznek a rendszeres műszaki diagnosztikai programra: Vincze János (20/958-7848) és Seyler Lajos (20/9732-865). Bővebben itt

2016. A.A. Stádium Kft.

Impresszum

about.me/aastadium